Végül is ki az orthodox pápa?

Cikk: Vajna-Éliás Márta és Vajna-Éliás István

A rövid válasz erre a kérdésre az, hogy: többen is vannak.

Igen, az orthodox világban nem egyetlen pápa létezik. Egyetlen, legmagasabb rangú egyházi vezető azért nincs, mert valójában nem egyetlen, centralizált orthodox Egyházról beszélünk.

A katolikus Egyház a saját méretének növelése érdekében építi a sokféle mozgalmat, rengeteg elkülönülő közösséget, többféle rítust, és – lássuk be – többféle tanítást magába olvasztó, világméretű egyetlen szervezetét. Az orthodoxia viszont megmaradt azon az úton, amelyen az apostolok indították el Krisztus Egyházát. Ezt az utat követi az Egyház keleten a mai napig, és követte nyugaton is az első ezer évben.

Az apostoli gyökerek és Pannónia öröksége

Az egy, szent, egyetemes és apostoli Egyház földi kezdete maga Krisztus személye. Ő az apostolokra bízta a tanítást, majd a Szentlélek az első pünkösdkor háromezerre növelte a „megváltottak számát” – ezzel létrejött az Egyház közössége.

Az apostolok (nemcsak a tizenkettő, hanem a hetven apostol is) újabb és újabb Egyházakat alapítottak szerte az akkori világban:

• Szent Andronikosz apostol például a mai Pannónia területén térített.
• Ő lett Pannónia első püspöke, ő hozta létre az első keresztény közösségeket.
• Legendáriumából tudjuk, hogy sok bálványszentélyt leromboltatott, és a helyükre keresztény templomokat épített.

Az apostolok papokat és diakónusokat szenteltek az egyházközségek élére. ők az apostolok távollétében is folytatták a tanítást, a Szent Eucharisztia kiszolgálását, a gyóntatást, a keresztelést, és féltékenyen őrizték a Krisztustól eredő írott és íratlan szent hagyományt.

Az öt ősi központ és az egyházszakadás

Az első tíz évszázad alatt az Egyház szervezetileg öt nagy központ (a pentarchia) köré épült:

1. Jeruzsálemi Egyház
2. Alexandriai Egyház
3. Római Egyház
4. Antiochiai Egyház
5. Konstantinápolyi Egyház

Az Egyházak vezetői, mint apostolutódok, a patriarcha vagy a pápa címet használták, és nem voltak egymás alá vagy fölé rendelve. Mind az öt egyházi vezető egyenlő volt, mivel Krisztus egyenlő hatalmat adott át az apostolainak. Mindegyikük a saját egyházát kormányozta lelki és közigazgatási értelemben. Egyetértettek abban, hogy Jézus Krisztus az Egyház örökkévaló feje, aki a Szentlélek útján kormányoz, így az Egyház a maga teljességében szent és tévedhetetlen.

Az egységet az egyetemes zsinatok biztosították, ahol a vitás kérdéseket a Szentlélek vezetése alatt döntötték el az újra meg-megjelenő eretnekségekkel szemben.

A 11. század elején azonban megtörtént a nagy egyházszakadás. A Római Egyház saját, külön úton indult el. A négy másik Egyház viszont őrizte tovább az első ezer év szent hagyományát, tanítását és liturgiáját. Missziós tevékenységük révén újabb és újabb nemzeti Egyházak jöttek létre, amelyek autonómiát, majd teljes önállóságot – úgynevezett autokefalitást – kaptak.

Mit jelent az, hogy egy Egyház „autokefál”?

Az autokefál szó jelentése: „saját fejű”, vagyis saját egyházfővel, önálló egyházi főhatósággal rendelkező szervezet.

Jelenleg 15 autokefál egyház létezik az orthodox világban:

• Konstantinápolyi
• Alexandriai (Egyiptom)
• Antiochiai (Szíria és a Közel-Kelet)
• Jeruzsálemi
• Orosz
• Szerb
• Román
• Bolgár
• Grúz
• Ciprusi
• Görög
• Lengyel
• Albán
• Cseh- és Morvaföldek
• Amerikai Orthodox Egyház

Az már az adott Egyház méretétől függ, hogy a vezető főpap milyen titulussal bír: a 15-ből 9 patriarchai rangban, 6 pedig érseki rangban vezeti a közösséget. De mindannyian a saját Egyházuk teljes jogú vezetői – vagyis a katolikus terminológia szerint: pápák.

Természetesen nem abban az értelemben pápák, hogy tévedhetetlennek vagy Isten Fia helytartójának (Vicarius Filii Dei) tartanák magukat. Isten Fiának nincs szüksége helytartóra, mert Ő most is jelen van. Az Egyház pedig ma is a maga teljességében tévedhetetlen, nem egyetlen személyben.

Egység a sokszínűségben

Az autokefál Egyházak között teljes dogmatikai és kánoni egység van. Ehhez az orthodoxia nem tartja szükségesnek semmiféle felettük álló központi szerv vagy hivatal megalakítását – két évezredes történelmük során soha nem is érezték ennek hiányát. Krisztus jelenléte annyira valóságos, hogy nem akarják Őt egy földi intézménnyel pótolni.

Ez a függetlenség nem „fejetlenség”, hanem egy felnőtt, aktív és dinamikus testvéri viszony. Időnként persze a viták hevében felizzik a levegő, de az alapok mozdulatlanok.

A nemzeti alapon szerveződő Egyházak mára kialakították a maguk sajátos arculatát:

• Egyedi dallamvilág és liturgikus énekek,
• Sajátos stílusú ikonfestészet és építészet,
• A nemzeti vérmérséklethez igazodó liturgikus mozgás és hangulat.

Ugyanazon az Aranyszájú Szent János Liturgián egészen másmilyen részt venni Görögországban, Romániában, Oroszországban vagy éppen Grúziában. Olyan ez, mint a teremtett világ: a megismételhetetlen változatosság lenyűgöző tökéletessége és egysége.

A teremtetlen Egyház titka

Befejezésül álljon itt az orthodox Egyház lényegéről néhány mély gondolat Áthoszi Szentéletű Porfíriosz atya (1906–1991) tanításából:

„Az Egyház kezdet és vég nélküli, örökkévaló, amiként alapítója, a háromságos Isten is kezdet és vég nélküli, s örökkévaló. Az Egyház teremtetlen, ahogyan Isten is teremtetlen. Az Egyház öröktől fogva létezett, már az angyalok előtt, a világ születése előtt.

Mi, emberek nem most születtünk, hanem öröktől fogva léteztünk Isten mindentudásában. Isten szeretete alkotott minket saját képmására és hasonlatosságára. Az Egyház részeseivé tett annak ellenére, hogy ismerte hitehagyásunkat. Szabadságunkat rosszul használva fel, elveszítettük az eredeti szépséget, az eredeti igazságot, és elszakadtunk az Egyháztól. Kívül az Egyházon azonban nem létezik megváltás, nem létezik élet.

Ezért Isten, a mi Atyánk könyörületes szíve nem hagyott bennünket szeretetén kívül. Ismét megnyitotta számunkra a Paradicsom kapuit, és az idők végén megjelent nekünk testben. Amikor belépünk a teremtetlen Egyházba, Krisztushoz jövünk, a teremtetlen világba lépünk. Ez egészen különleges dolog, nem is érthetjük meg. Csak a Szentlélek tud megtanítani erre.”