Folytatás, ki nem az ortodox pápa?
## A Konstantinápolyi Patriarchátus szerepe az ortodox világban
A Konstantinápolyi patriarchával kapcsolatos magyar publikációk sürgős korrekcióra szorulnak. Ismételten felmerült az a nyílt, minden igazságalapot nélkülöző álláspont, hogy a Konstantinápolyi patriarcha az egész orthodox világ képviselője, vagy hogy 300 millió orthodox hívő lelki vezetője stb…
Az teljesen természetes, hogy a nyugat-európai ember prekoncepcióként keresi az orthodox világ egyetlen, megfellebbezhetetlen vezetőjét, kizárólagos képviselőjét és legfőbb pontifikánsát. A nyugati politika szeretne egy olyan vezetőt az orthodoxiában, akivel lehet boldogulni, és aki egy személyben „mindenek felett áll”. Az már kevésbé érthető, hogy maga a konstantinápolyi patriarchátus miért nem tisztázza ezt a kérdést. Jobban mondva értem, hogy miért nem tisztázza, de ez mondjuk ki nem tisztességes.
## Az autokefál egyházak egyenlősége és a pápai szerepkör hiánya
Korábban már beszéltünk arról, hogy pápai szerepkör hivatalosan nincs az orthodoxiában. De a közelmúlt eseményei (ukrán helyzet) ismét azt a téves képet mutatta be a nyugat számára, hogy az orthodox világot mégiscsak a konstantinápolyi patriarcha vezeti. Nos, a történtek ellenére, sőt a valósághoz közelebb áll, ha azt írom, hogy pontosan a történtek miatt látszik (ukrán helyzet), hogy nincs és nem is volt az orthodox egyházak felett átívelő „egyetemes” vezetés, uralom. Érdemes egy-két példát említeni a tények közül, melyek magukért beszélnek.
A konstantinápolyi pátriárka kizárólagos jogot formál minden olyan területre, mely hivatalosan nem tartozik egyetlen más ortodox egyház kanonikus területéhez sem. Ezt az igényt a többi ortodox egyház nem fogadja el. Kivételt képeznek a diaszpórában élő görögök egyházközösségei, akik a Patriarchátus joghatósága alá tartoznak. Mivel róluk a görög ortodox egyház autokefállá válása feltételeként lemondott a Konstantinápolyi Patriarchátus javára.
## A valóság és a kánonok
A jelenlegi Konstantinápolyi patriarchátus isztambuli székhelyén alig rendelkezik mozgástérrel, hívekkel. Jóformán történelmi palotája maradt meg saját használatban. Híveinek döntő százaléka szétszórtan a világ minden táján élnek. Jelentős az USA-ban és Kanadában lévő diaszpóra. A császárváros által garantált egykori hatalomnak mára nyoma sincs.
Az Egyházak közötti vitás kérdésekben, vagy a hittérítésben való illetékességét, jog- és feladatkörét szabályozó kánonokat egyetemes zsinatokon hozták, melyek az 5. századból erednek és kb. 9. századig tartanak. Mondhatjuk, hogy ezek a kánonok közigazgatási értelemben mára már működésképtelen szabályok, melyek nem követték az elmúlt kb. 1500 év történelmi eseményeit.
## Nemzeti egyházak és a tekintély kérdése
Valójában nincs ezzel semmi gond, hiszen az önálló nemzeti egyházak saját kánonjogukat olyan gyakran igazították a történelem szükségleteihez, ahányszor csak akarták. Egymás közötti vitákat megpróbálták megbeszélni. Az orthodox világban mindenki a saját püspökét, patriarcháját, érsekét stb.. kommemorálja. A nemzetiségi alapon szerveződött egyházakban az egyházfők egymás testvéreinek számítanak és nem egy alá-fölé rendelt hivatalnokrendszer beosztottjainak.
Még azt is meg merem kockáztatni, hogy a tradicionális nemzeti egyházakban a hívek nem is ismerik a mindenkori konstantinápolyi patriarcha nevét, kivétel a jelenlegi, hiszen ő egy igazi „botrányhős”. Miért is kellene ismerni? Ő nem vezeti és nem képviseli őket! Vagy legalább annyira képviseli, mint az összest többi egyházfő a másik egyházat.
Tehát megállapíthatjuk, hogy a konstantinápolyi patriarcha minden egyház feletti hatalmának, döntésképességének kánonjogi alapja nincs, mint ahogy nincs lelkiségi alapja sem.
## Kánonjog újragondolva: a Ziziulas-doktrína
Napjaink kánonjogának ideológiai alapon történő újraértelmezése, egyedül a Konstantinápolyi Patriarchátusban történt meg. Ioannis Ziziulas metropolita írásaiban lefektette „az orthodox pápaság alapjait”. A mindenkori konstantinápolyi patriarchát az orthodox kánonjogban nem létező jogi, közigazgatási hatalommal ruházza fel a világ Orthodox Egyházai fölött. Mára már világos, hogy a „Ziziulas doktrina” egy stratégiai háttér a Konstantinápolyi Patriarchátus bármilyen jellegű törvénysértéséhez.
## A 2014-es Krétai Zsinat konfliktusai
Világosan látszott, hogy a 2014-ben megtartott un. Egyetemes Krétai Zsinaton komoly problémák feszítettek egyes orthodox egyházakat, ami miatt nem kívántak jelen lenni azon a Zsinaton. Az Orosz Orthodox Egyház többször kérte, hogy halasszák el a gyűlést, amíg a problémákat nem sikerül megoldani. Erre nem volt hajlandó Bartholomeosz patriarcha. Azonban, az így megtartott Zsinatra az Orosz Orthodox Egyház sem jelent meg, hiszen a meghívó fél nem törődött azzal, hogy az orthodox egyházak egésze jelen legyen, és ezért az orosz álláspont szerint így nem lehet egyetemesnek nevezni azt.
## Az ukrán egyházi helyzet és az autokefalitás kérdése
Ezen a Zsinaton az orthodox közvélemény megnyugtatására az elnöklő Konstantinápolyi Patriarcha nyilvánosan hitet tett, hogy az autokefalitás kérdését kizárólag közösségi döntésnek és nem magán ügynek tekinti. Ennek ellenére, 2018-ban saját döntéskörében adományozott autokefalitást az eretnekségben levő szakadár ukrán közösségeknek, bűnbánat és az orthodox hit megvallása nélkül orthodoxnak nyilvánította őket. Majd a nem kanonikus felszenteléseket, és a püspöki, papi felszenteléseiktől megfosztott személyeket visszahelyezte méltóságukba. Valamint, ezzel a kanonikus Ukrán Orthodox Egyházat „félretolta”. Ennek súlyos következményei lettek és még lesznek az orthodox egyház egységére nézve.
Elnézést a csapongásért, csak itt válaszolnék arra a dezinformációra, hogy a kanonikus egyháznak adott autokefalitást?! Nem. A kanonikus egyház 96 db egyházmegyéjéből 2 egyházmegye „csatlakozott” az új szervezethez. Az új szervezet alapját két eretnek csoport adta, akiknek a kiközösítése annak idején a konstantinápoly által is elfogadott volt.
## Megosztottság és reakciók az ortodox világban
Az orthodox világ nem fogadta el ezt a döntést sem. Az athéni és a ciprusi érsek, valamint az alexandriai patriarcha emelte be diptichonjába az eretnek szervezetet. Fontos megemlíteni, hogy nem az egyházaik, csak ők! Amivel hatalmas káoszt teremtettek saját egyházaikban is, hiszen ez megosztotta püspökeiket, papjaikat és híveiket. Nem is egy olyan főpap van ezekben az egyházakban aki, azóta nem hajlandó együtt szolgálni saját egyházi vezetőjével, aki eretnekeket említ meg a szolgálatában…
Az orthodox világ másik része pedig élesen bírálta és szemben szállt ezzel az orthodox kánonjogot lábbal tipró konstantinápolyi döntéssel. Megemlítendő, hogy ezzel az új szervezettel az említett főpapokon kívül senki sem szolgált együtt. Athosz hegyén nem engedték be őket a kolostorokban…
## Anathema visszavonva. De kit érdekel?
Hogy mennyire nem létezik a Konstantinápolyi patriarcha minden egyház feletti jogköre, amiről természetesen a nyugati egyházak is tudnak, hadd említsek meg egy régebbi történelmi példát:
Hatalmas egyháztörténeti eseménynek számított, amikor Athenagorasz patriarcha és VI. Pál pápa visszavonta az 1054-ben kölcsönösen kimondott Anathemát (egyházi átkot). Ezt a döntést egyetlen egy orthodox egyház sem fogadta el a mai napig. Jelentősége és főleg eredménye magában a Konstantinápolyi Egyházban sem volt, hiszen a katolikus egyház keresztségét sem fogadják el, amit a világ többi orthodox egyház azért keresztségnek tekint, és újra szentelik a volt katolikus papokat, akik az ortodoxiához akarnak csatlakozni.
##A katolikus–ortodox közeledés kezdetei
„Az ökumenizmus a gyakorlati lépésekig csak a keleti orthodox egyházak esetében jutott el. IV. Pál pápa és Athenagoras 1965. december 7- én kölcsönösen visszavonták az 1054- es kiközösítést, ami gesztus volt a közeledés útján, de dogmatikailag és rituálisan a két egyház ettől egy jottányit sem jutott közelebb egymáshoz.”
„1967 októberében Athenagoras (konstantinápolyi patriarcha) látogatott Rómába. A látványos gesztusok értékét csökkentette, hogy az orthodox egyházak híveinek 92%-a szocialista országokban, főleg a Szovjetúnióban él. A fennmaradó 8%- ból is 7% görög, így Athenagoras közvetlenül csak 1% hívő képviselője volt. Ezért is volt fontos esemény, hogy 1969-ben Nyikodim orosz metropolita- a néhai János pápa nagy tisztelője- látogatást tett a Vatikánban.”
##Változó erőviszonyok és politikai szerepvállalás
##Az ukrán eretnek egyház születése és a Nyugat-Európai Exarchátus halál
Csupán az összehasonlítás kedvéért érdemes megvizsgálni a hivatalos hívőszámokat:
- Dr. Erdő Péter bíboros alá Magyarországon több mint 3.600.000 hívő tartozik.
- Bartolomeiosz egyetemes patriarcha alá az egész világon kevesebb mint 3.500.000 hívő tartozik.
Az ortodox világ számszerű megoszlása napjainkban
| Ortodox Egyház | Hívők száma |
|---|---|
| Cseh és Morva földek Ortodox Egyháza | 74 ezer fő |
| Jeruzsálemi Ortodox Egyház | 156 ezer fő |
| Ciprusi Ortodox Egyház | 500 ezer fő |
| Albán Ortodox Egyház | 700 ezer fő |
| Alexandriai Ortodox Egyház (ebből 350 ezer fő Egyiptomban) | 1 millió fő |
| Amerikai Ortodox Egyház | 1 millió fő |
| Antióchiai Ortodox Egyház | 1,5 millió fő |
| Grúz Ortodox Egyház | 3 millió fő |
| Konstantinápolyi Patriarchátus | 3,5 millió fő |
| Szerb Ortodox Egyház | 8 millió fő |
| Görög Ortodox Egyház | 10 millió fő |
| Román Ortodox Egyház | 20 millió fő |
| Kanonikus Ukrán Ortodox Egyház (Ukrajna lakosságának 77%-a, a Moszkvához hű többség) | 35 millió fő |
| ÖSSZESEN (de a Moszkvai Patriarchátus nélkül): | kb. 84.430.000 fő |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése